A Kognitív profil teszt egy nemzetközi összehasonlító vizsgálatban használt teszt magyar adaptációjának átdolgozott változata. Az Ian Smythe angol szakember által kidolgozott International Cognitive Profil Test (Smythe, 2002) több nyelvre lefordított vizsgálati eljárás, amely a diszlexia különböző nyelveken való megjelenésének sajátosságait vizsgálja (Gyarmathy – Smythe, 2000; Smythe– Gyarmathy – Everatt, 2002). Ennek a tesztnek a magyar változata képezte a Kognitív profil teszt alapját, mely Dr. Gyarmathy Éva és Szabó Zénó munkája.
A teszt folyamatosan változik. Az egyes területek vizsgálatára kidolgozott feladatok ugyanis változtathatók, felcserélhetők hatékonyabb feladatokkal. A gyakorlati tapaszta latok alapján a teszt rendszeresen frissül.
A teszt 5 éves kortól felvehető bármilyen korosztállyal.
A teszt felépítése:
- Szókincs: A szavak ismerete és a szemantikai képességek, a szavak értelmének ismerete, a szókincs. Megfelelő szintű ismeretek mellett a szavak megértése megkönnyíti mind a beszédet, mind az olvasást. Gyakran a szókincs terén mutatkozó elmaradás a szociokulturális hátrányra utal, míg a szavak értelmének keverése a tanulási zavarok jele lehet.
- Absztrakciós képesség: Az elvonatkoztató képesség az egyén általános értelmi képességeit mutatja. A tesztben figurális és verbálisabsztrakciót vizsgálunk, ezért ha akár vizuális, akár verbális gyengesége van a vizsgálati személynek, a másik, megfelelően működő módon még mindig megmutatkozhat absztrakciós képessége.
- Emlékezet: Az emlékezet mérése során nemcsak arról kapunk információt, hogy mennyire megbízható ez a kognitív funkció, hanem a különbözõ helyzetekben elért eredmények az egyén tanulási stílusára is következtetni engednek.
- Figyelem: A koncentrációs képességet tudjuk teszttel mérni. Sokkal kevésbé mérhető a figyelem tartóssága és elterelhetősége. A figyelemzavarokkal küzdő gyereknek is kiváló lehet a koncentrációs képessége, sőt, hiperfókuszálása még segítheti is, ha motivált. A figyelemtesztek inkább az adott feladatban adott pillanatban meglevő motivációt mérik, és kevés információt nyújtanak a figyelemről.
- Fonológiai feldolgozás: A fonológiai feldolgozás a beszédhangok feldolgozási képes ségének tekinthető, és sok nyelvben deficitje fontos szerepet játszik a diszlexia kialakulásában (Frith, 1997; Snowling, 2000), bár a deficit természete nincs egészen tisztázva. A fonológiai feldolgozást mérik például az alliteráció- és szóvégi rím-feladatokkal.
- Auditív feldolgozás: A hangdifferenciáció nyilvánvalóan fontos tényező az olvasási készség kialakulásában. A fonémák helyes megkülönböztetésének nehézsége szövegértési és helyesírási zavarokhoz vezet. A hangdifferenciáció deficitje különösen nagy nehézséget jelenthet kétnyelvűeknél, mert ha a gyerek valamelyik nyelvvelnem került korán kapcsolatba, az új nyelv tanulása nagy nehézséget jelent számára.
- Vizuális feldolgozás: Számos elmélet az olvasási zavarok kialakulásában fontos tényezőként írja le a vizuális rendszer deficitjét (például: Lovegrove– Martin – Slaghuis,1986; Hulme, 1988; Skottun – Parke, 1999), ugyanakkor vannak, akik cáfolják, hogy a látásnak, vizuális összeillesztésnek, vizuális szekvenciális emlékezetnek meghatározó szerepe volna (Vellutino, 1979; Reason, 1999). Mindez jelzi, hogy a vizualitásnak valamilyen szinten szerepe van a diszlexia kialakulásban, vagy tüneti velejárója a diszlexiát alakító deficiteknek, de nem minden esetben az alapvető oka annak.
- Szenzomotoros képességek: Elsősorban a mozgáskoordináció és mozgásszervezés tekintetében vizsgálja a teszt a szenzomotoros működést. Az észlelés és mozgás integrációja az információfeldolgozás egyik lényeges alapját képezi. Az észlelés, amely a felvételt, továbbadást, tárolást, összehasonlítást és koordinálást jelenti, az integrációs folyamat, az élő szervezet mûködésének elengedhetetlen mûködése. Szenzoros integráció hiányában az egyes észlelési tartományok összműködése elképzelhetetlen. A tanulási zavar a szenzoros integrációzavarának következménye, az olvasás, írás, számolás, viselkedés, hiperaktivitás, szorongás a szenzomotoros funkciók zavaraiban nyilvánul meg (Ayres, 1979).
- Mentális lexikon: A nyelvi fejlődés során a lexikai, szókészletbeli elemek (szavak) fokozatosan átstrukturálódnak, a kezdeti inkább holisztikus reprezentációt egy egyre részletesebb, szervezetten felosztott megjelenés követi, elkülönülnek a szótagok, a szavak eleje és vége (Walley, 1993). Az olvasás tanulása természetesen jelentősen segíti a szókészlet fokozatos újrastrukturálódását. A diszlexiás gyerekeknél az olvasási nehézségek oka lehet a megkésett vagy rendellenes újrastrukturálódás, az, hogy nem alakul ki megfelelõ szintû lexikon (Swan – Goswami, 1997). Lényegében a szavak elolvasásához szükséges képei hiányoznak, vagy bizonytalanok, és ezért elõhívásuk késedelmes. Az olvasás nem jut el az ortografikai szintre, amikor már vizuális egészekkel és szemantikai összefüggésekkel együtt olvas az egyén (Gyarmathy,2007).
- Szekvencialitás: Az iskolai készségek mindegyike a sorba rendezéses gondolkodáson, az egymás utáni információk feldolgozásán alapul. A lépésről lépésre történő feldolgozás jellemzi a logikai, elemző gondolkodást is, amely az oktatásban preferált megközelítésmód. Ezért azok, akik inkább egészlegesen, átlátással dolgozzák fel az információkat, globálisan gondolkodnak, gyakran nem tudnak megfelelni az iskolai elvárásoknak, mivel lassabban és társaiktól eltérően sajátítják el az iskolai készségeket (Gyarmathy, 2007).
- Iskolai készségek: Az iskolai készségek szintjét, a gyerek erõsebb és gyengébb területeit segítik azonosítani azok a feladatok, amelyek az olvasás, helyesírás, számolás készségét vizsgálják. Emellett a különbözõ feladatokban elért eredmények jelzik, hogy a készségbeli elmaradás melyik képesség, részképesség gyengesége miatt következik be.
Iskolakultúra: Dr. Gyarmathy Éva: Kognitív Profil Teszt
